mától bringázom

Inkább nem hordom, mert lejön a rúzsom.

 Kizárólag az Alagútban használom, mert beleizzad a pofám.

Amúgy vicces volt ma, ma szembejött velem egy csávó, én maszkban, ő cigizett. Az Alagútban! Hardcore.

Mert mégsincs vége a nyárnak! És, bár egy rokonom se hiszi el, a negyven fokban is jobb bringázni, mert buszozni vagy kocsizni még sokkal sokkal durvább lenne.

Az alábbi jótanácsaimmal mondjuk könnyebb nem lesz a bringázás, de talán bekerülök a Dívány blogketrecébe ezzel a címmel.

Először is öltözzünk nagyon könnyen. Ha nem vagyunk kibékülve valamelyik testrészünkkel, itt az idő a lelazulásra! Tegyünk ki mindent, kit érdekel, az a lényeg hogy minél kevesebb ruha legyen. Persze be is kell kenni magunkat, egy kicsit, hogy azért süljünk is. Csőtopban nagyon jól lehet barnulni! Az övtáska, legyen bármilyen nevetséges viselet, ilyenkor újra értelmet nyer, mert nem izzad a hátadra egy táska szíja.

Ha már a gátlások oldásánál tartunk, ne szégyelljük, hogy megizzadunk! Csurom víz lesz mindenünk, nem csak a farpofák, amivel már régebben foglalkoztam. A hajunk, az arcunk, ruhánk, minden. De ki nem szarja le, majd megszárad. Ha bringázás előtt lezuhanyzunk, azért olyan nagyon büdösek nem leszünk! Ja, és Vichy dezodor, that's my secret.

A sminket se erőltessük, vagy intézzük megérkezés után. Vizes hajjal is tök jó elindulni.

A rakpartokon a bicikliutakat most sajnos el kell felejteni, tűz rájuk a nap. Pici árnyékos mellékutcák, parkok, erdők jönnek csak szóba.  Az erdőket viccből írtam.

Ja és inni kell, mint a gödény, ez nem csak marketingduma, mert én például utálok bármit is cipelni a biciklin, és el is felejtem a vizet, és rosszul is leszek olyankor.

Na és ha végképp kész vagyunk a hőségtől, be kell ugrani valami légkondicionált helyre, és felfrissülni, mondjuk egy plázába, és gyorsan venni valami leértékelt csinit. Így testileg is, lelkileg is újra erőre kapunk, és folytathatjuk utunkat.

Az Alsóörs-Almádi teniszórára vonal és a Hegedűs Gyula - Mom park munkába vonal közötti különbség szavakkal nem írható le. És nem csak azért, mert a gepidám még nyaral, és rozsdival járok.

Megkezdem jól megérdemelt hathetes szabadságom, haha! A család vár a balatonon, én is repülök utánuk, de hogy? A kocsira a bicikliszállító a kocsin van, a kocsi meg a balatonon. Vagy lekerekezek hat hét alatt, vagy kénytelen leszek felülni a vonatra, most úgyis annyira nyomja a máv hogy kerékpárbarát.

Csomag csak a legszükségesebb, egy kismérető hátizsák, ami aznapra kellhet, két neszeszer, egy papucs, egy szandál, egy converse, pár felső, egy rövid meg egy hosszúgatya, annyira változékony az idő mostanában (jó, nem most, ez múlt héten volt) meg könyv, újság, laptop meg ami még nem jut eszembe.

Kell jegyet venni a biciklinek? Kell hát. Lehet interneten venni? Én nem találtam olyan gombot. Viszont második nekifutásra sikerült a Déliben sorbaállás nélkül, azokkal a jópofa új automatákkal.

Fontos dolog, hogy ha még nem vagyunk profi vonatozó biciklisták, öltözzünk csinosan. Ugyanis nem semmi felemelni arra a baszom vagonra a bringát, aztán meg fellógatni egy olyan kampóra, úgyhogy jól jön egy arra kószáló férfi segítsége. Ha mosolygunk is, leszedni is segít majd, ez különösen akkor jön jól, ha fogalmad sincs hol vagy, hirtelen megérkezik a vonat, fel kell pattannod, kilakatolni, kampóról leszedni és valahogy levarázsolni (felről le még nehezebb) A vonat amúgy undorító, zsúfolt és büdös, de ez már egy másik téma.

Inkább örüljünk hogy megérkeztünk, büszkék lehetünk magunkra, és persze eszünk ágában sincs felülni a biciklire ilyen hőségben.

Remek!

Annyira menő vagyok hogy mindjárt szétesek. Esőben jöttem biciklivel! Szerencse hogy már a Radnóti sarkon elállt.

update: Hát visszafele nem állt el. Nagy volt a pofám! Esőkabát Balatonon, a mackófelsőm kapucniját azonnal lefújta a szembeszél és még dörgött is. Hallottátok azt az óriási dörgéstvillámlást ami mindenki szerint valahol a közelben csaphatott be? A bicikli ilyenkor nagyon veszélyes lehet!

Ma majdnem elütöttem a Lánchídnál TGM-et.Aztán mikor látta hogy megúszta, bizalmasan odasúgta nekem hogy talán hétvégére kinéz valami.

1. Érzékenység

Csajoktól gyakori, hogy minden apró kritikára kiborulnak, mápedig a biciklizésben kapsz eleget. Beszól az autós, a gyalogos és még a másik biciklis is, a kedves jótanácstól kezdve (sisak nem kéne?) az egészen durva anyázásig (anyád!). Szard le! Szard le szard le szard le!

2. Túlzott optimizmus

Úgyse indul még! Elindul. Észrevesz! Nem vesz. Beenged! Nem enged. Az előzékenység, amit nőként megszoktál (ha), biciklire ülve azonnal semmivé lesz.  Teljesen leszarják, hogy igazad van, tied az elsőbbség, esetleg nem a tied, de lány vagy. Akkor is, ha amúgy elolvadnak tőled és mindenki utánad fütyül. Asszem ha félmeztelenül bicikliznénk, még akkor se azt üvöltöznék, hogy jó a cici anyukám, hanem hogy toljad már, a kurva anyád! De érdekes kísérlet lenne.

3. Nem megfelelő ruházat

Tipikus hiba, hogy a top, ami álló helyzetben pont a kellő mértékben mutatja a dekoltázst, bringán előregörnyedve már egy kicsit túlzás. Ugyanez a helyzet a csípőnadrágból kilátszó bugyival. Nem mondom, hogy biciklisnadrágban és melegítőfelsőben kell járni, csak szólok. A cipő nehéz kérdés, van, aki tud magassarkúban bringázni, van aki nem. Én vietnami papucsban szoktam, van aki meg attól kap frászt. A legjobban beállított frizkó is azonnal szétmegy az ellenszélben, és még bukót is kéne hordani, de arra még nem vitt rá a lélek.

4. Elbambulás

Sok minden elvonhatja egy lány figyelmét a közelgő veszélyről. Végig kell gondolni az eheti dm bevásárlólistát. Egy nagyon jó kis cipő van abban a kirakatban! Az a férfi kiköpött olyan, mint az én pasim! Csak egy nagyon rövidet válaszolok a Bogi sms-ére! Egy fél pillanat nemfigyelés és beleszaladunk a lámpaoszlopba vagy egy dobbermanba. Nagyon kell figyelni!

 5. Hangulati tényezők

Megjött/nem jött meg, migrénem van, szakítottam/szerelmes vagyok, béna a ruhám, álmos vagyok, másnapos vagyok, kövér vagyok, a gyerek felbaszta az agyam, a munkámban nem ismernek el, már egy órája ott kéne lennem - ezek mind befolyásohatják a sikeres biciklizést. Igyekezzünk kikapcsolni a jobb agyféltekénket és arra a kis időre férfiként viselkedni.

De előbb beszéljenek a számok.

híd: Margit

szabálytalankodásom: 2 db

ellenem elkövetett szabálytalanságok: 2 db

kurvaanyád (amit hallottam): 0

ismerőssel találkozás: 1

seggmegizzadás: 0 (franciabugyi!)

menetidő: mittomén

Ha grafikus lennék, ezt egy remek kis infografikával ábrázolnám, jópofa seggizzadás és kurvaanyád piktogramokkal tarkítva. De hát ez van, nekünk, szavak emberének sajnos csak a képzelet marad.

Tegnap éjjel viszont pompásat gurultam, imádom amikor éjszaka se kell több ruha mint egy csőtopp! Ezt vártuk egész télen nem? Végre végre kánikula. Biciklizni még kánikulában is jobb, mint nem biciklizni. És ha fröccsözik az ember picit, tök jól kijózanít hazafelé (meg az is amikor a Bálint Ági tiszta erőből belegurul az ember seggébe a zebrán mer nem veszi észre hogy jön egy taxi és lefékeztem). Éljen a nyár!

Közkívánatra újraindítom a blogot, eddig azt hittem, hogy csak addig van mit írni, amíg az ember csak gondolkodik a bringázáson, amikor már csinálja, nincs, de ez tökre nem így van.

Vegyük például a mát. Mi történt? Tangát vettem fel, így a seggemen a gatya teljesen átizzadt. Undi nem? De mások hogy csinálják? Csak nem járhatok nedvszívó biciklisnadrágban dolgozni! Meg máshova! És vajon mikor szárad meg? Még jó, hogy nincs ma semmi fontos meetingem (sosincs, haha) mert különben folyton utolsónak kéne belépnem a terembe.

Közben amúgy lett egy szép új bringám, piros, Gepida, férfivázzal, azért férfi mert ugyanakkora és szebb volt a színe, meg a csávó 15 ezerrel olcsóbban adta mert ezt a színt pasinak nem tudta volna eladni. Imádom. A biciklit.

Nagyon sokat biciklizem, mármint magamhoz képest, a Hegedűs Gyula - Mom park tengelyt tegnap Zuglóval háromszögesítettem. Már kialakult véleményem is van a biciklistársadalomról: akik nálam lassabban mennek, buzik, akik nálam gyorsabban, köcsögök. (Kedves meleg barátaim, persze hogy nem úgy értem) Egyelőre több a köcsög.

Remélem betettétek rssbe a blogom mert most már minden külön értesítés nélkül írni fogom. Rengeteg új beszámolóra számíthattok testi kipárolgásaim témakörében, meg persze lesz szó ruhákról, körömlakkról, gyerekekről.

10 fok a lélektani határ. Mondanám hogy holnap, de holnap is kurva hideg lesz. A mai bringázást a neten bicajokat nézéssel pipálom ki.

A családi biciklizés nem fenékig tejfel. Délután kitaláltam, hogy menjünk bicóval a parkba, Samu a sajátján, Benjámin hátul. Jó. Mivel Samunál nem volt bicikli az oviban, nem mehettem Benjáminért se bringával, úgyhogy kikötöttem a sajátomat otthon, átszálltam a kocsiba, összeszedtem őket a bölcsiben és az oviban, és vissza haza. Ennél a pontnál Samu kitalálta, hogy ő nem akar biciklizni, Benyus viszont ragaszkodott hozzá. Én is ragaszkodtam (miért? miért?)úgyhogy Samu kitalálta hogy akkor viszont ő semmiképpen nem vesz bukósisakot. Na itt dobtam be az aduászt (fagyi – 2 gombóc) és elkezdtük felszerelni magunkat. A Benjámin feje viszont ősz óta a kétszeresére duzzadt úgyhogy ki kellett lazítani a sisak madzagjait. De hogy? Hogy a büdös picsába kell ezt az olasz szart, de tényleg, mindjárt kivágom a kukába, basszus letört a gomb, amit csavargatni kellett (volna). Oké, Benyus nem vesz sisakot, induljunk. Akkor én se, mondja Samu, nem, saját biciklivel muszáj venni, mondom én, de ekkor Benjámin sírógörcsöt kapott, hogy ő nem megy sisak nélkül. Olasz szar újra elővesz, csavar, tépked, kilazít, most ugyan kétszer jó a fejére, de nem baj, így marad. Vissza az én bringámhoz. A gyerekülést kell már csak feltenni és mehetünk is! A picsába hogy miért nem csavarodik a csavar, ez is olasz, naná. A gyerekek már lassan feküdnének, aludnának, mintegy tíz perc alatt valahogy feltettem, el se hiszem, na sisakok fel, mindenki pozícióba. De akkor hova tegyem a Kryptonite u-lakatomat, ami mindig a csomagtartón utazik? Utálom ha a kormányon lóg, így is van a bringán plusz 15, mozgó kiló. Jó, be az óriás táskába, ami a hátamon, egyben Benjámin veséjében van, nem érdekel.

Elindulunk. Csak járdán, gyerekkel ugye. Nyanyák, kutyák, villogó zöldön áthussanás, buckán majdnem felborulás (itt már én is majdnem sírtam) után ott vagyunk. Már lakatolok le a park kerítésénél, mikor Samu: Mama, elfelejtettem a lakatomhoz kulcsot hozni, a kabátomban maradt otthon!

Így hát egy gyerekbiciklivel, két bukósisakkal és 3 tölcsér fagyival a kezemben érkeztem meg a Szent István parkba. Kellemes, családi délután volt.

Lazán kapcsolódik, hogy Scherer Péter (színész, biciklista) ma kétszer is nagyon nagyot köszönt az oviban. Biztos a szememből árad a sportosság és a coolság.

Más is megizzad a feneke alatt, ott a kis vágatokban, meg a két farpofa között, nagyon? Vagy ez ilyen csajdolog?

ja azt elfelejtettem mondani hogy azért ez a nagy lelkesedés mert Péter azt mondta, akkor kapok új biciklit ha nyolcszor bringával megyek dolgozni. Már csak 6.

Na felnyergeltem Vörös Keselyűt (típus: Condor, származás: Ausztria, de tuti hogy még a kiegyezés előtt) azt hajrá. Nem is volt rossz, szél semmi, takony semmi. De a hajamra még valamit ki kell találni. Meg hogy milyen vicces helyeken tud az ember megizzadni... Sajnos egyre biztosabb, hogy a cyclechic bloggere nem fog leállítani egy fényképért.

Menetidő: 35 perc, öttel jobb mint múltkor amikor visszafújt a szél, bazmegek: 2, nyílt konfrontáció: 1, de csak mert lecsöngettem egy hülye picsát a bicikliútról. Neki ezúton üzenem, ne a biciklistákon vezesse le hogy nem rakta seggbe senki tegnap este, inkább magában keresse az okokat.

Szóval ez most bejött, és majd ha egyszer a Margit-híd kész lesz és még nem járókerettel fogok járni, akkor csodálatos is lehet. Bár fenntartom hogy Pesten sokkal jobb lenne, egyáltalán Buda minek van? szóval aki szexin és illatosan érkezik a munkahelyére bicajjal az tuti csak a Nyugatitól ment az Oktogonra.

Rohadtul fúj a szél. Nem akarom, hogy elmenjen a kedvem, mint múltkor. Meg amúgy is hasleszorító bugyiban vagyok, szerintem ebben nem is lehet biciklizni.

Ma nem jó, mert munka után rohannom kell egy helyre. De holnap mindenképp.

Szétfagyok és leizzadok, folyik a taknyom, lefolyikaz alapozóm és a szél szétfújja a frizkóm. Bringázzon a munkába akinek két anyja van.