Megkezdem jól megérdemelt hathetes szabadságom, haha! A család vár a balatonon, én is repülök utánuk, de hogy? A kocsira a bicikliszállító a kocsin van, a kocsi meg a balatonon. Vagy lekerekezek hat hét alatt, vagy kénytelen leszek felülni a vonatra, most úgyis annyira nyomja a máv hogy kerékpárbarát.
Csomag csak a legszükségesebb, egy kismérető hátizsák, ami aznapra kellhet, két neszeszer, egy papucs, egy szandál, egy converse, pár felső, egy rövid meg egy hosszúgatya, annyira változékony az idő mostanában (jó, nem most, ez múlt héten volt) meg könyv, újság, laptop meg ami még nem jut eszembe.
Kell jegyet venni a biciklinek? Kell hát. Lehet interneten venni? Én nem találtam olyan gombot. Viszont második nekifutásra sikerült a Déliben sorbaállás nélkül, azokkal a jópofa új automatákkal.
Fontos dolog, hogy ha még nem vagyunk profi vonatozó biciklisták, öltözzünk csinosan. Ugyanis nem semmi felemelni arra a baszom vagonra a bringát, aztán meg fellógatni egy olyan kampóra, úgyhogy jól jön egy arra kószáló férfi segítsége. Ha mosolygunk is, leszedni is segít majd, ez különösen akkor jön jól, ha fogalmad sincs hol vagy, hirtelen megérkezik a vonat, fel kell pattannod, kilakatolni, kampóról leszedni és valahogy levarázsolni (felről le még nehezebb) A vonat amúgy undorító, zsúfolt és büdös, de ez már egy másik téma.
Inkább örüljünk hogy megérkeztünk, büszkék lehetünk magunkra, és persze eszünk ágában sincs felülni a biciklire ilyen hőségben.
